Eoin Colfer: Artemis Fowl - Tündérekkel életre-halálra (Artemis Fowl 1.)

műfaj: ifjúsági, fantasy, akció, sci-fi

kiadja: GABO Könyvkiadó/Passage

oldalszám: 272/292

értékelés a moly.hu-n: 84%

az én értékelésem: 5* csillag

borító: a GABO-féle!

karakter, akit imádtam: Artemis, Kisgebe, Berkenye, Tőzeg, Gyulus – bocs, Gyökér őrnagy

karakter, aki egy gyáva trolleledel:  Furkó

kedvenc jelenet: Nguyen meghallgatása, Tőzeg cellabeli napja

EXKLUZÍV ADATOK AZ ARTEMIS FOWL ARCHÍVUMBÓL.

Feladó: Colfer, Eoin

Elküldve: Az éjszaka közepén

Címzett: Az egész világ (a föld felett és alatta is)

Tárgy: Üzenet Artemis Fowl hivatalos életrajzírójától

Artemis Fowl. Bizonyára hallottad már ezt a nevet.

Ha az internetes pletykáknak hinni lehet, ő a felelős a XXI. század minden komolyabb bűntettéért. Ha még nem hallottál a fiatal Artemisről, akkor szerencsés vagy. Nyugodtabb lesz az álmod, ha nem tudod, hogy odakint van.

De ha mindenképpen tudni akarod, ha elemészt a kíváncsiság, ahogyan ez velemi is történt, akkor kezdjük az elején...

Ebben a történetben, melyben Artemis első ízben találkozik a tündérekkel, megtudhatod, hogyan nyerte vissza családja szerencséjét egy ravasz csellel.

Arról is olvashatsz, ahogyan felfedezte a felfegyverzett és veszélyes tündérek, bűzös törpék és az elképesztő technológia földalatti világát.

Azt is megtudhatod, hogyan robbantott ki Artemis majdnem egy fajok közötti háborút, miután elrabolta Pinduri Berkenye századost a Transzverzális Ügyeleti Néprendészettől.

Itt vagytok még velem? Öveket becsatolni, kalandorok! Ilyesmit még sosem olvastatok...

Üdvözlettel,

Eoin Colfer

CÁFOLAT: Ez az ember NEM az életrajzíróm. Ő egy fantaszta, aki szenzációs történeteket ír rólam. Sem jóváhagyni, sem cáfolni nem fogom azt, amiket ebben a könyvben leírt. Viszont az ügyvédeim - és a testőröm - figyelnek. - Artemis Fowl II

Az első rész bizonyítványa:

·        borító: 5

·        karakterek: 5*

·        cselekmény: 5

·        írói stílus: 5*

A könyv nem sokat teketóriázik, azonnal a dolgok elevenjébe csap – ha páratlan izgalmakat még nem is élhetünk át, már az író stílusa és a szereplők egyénisége is bőven elég ahhoz, hogy ráharapjunk az élményre. Engem első alkalommal (ez volt, hogy harmadjára olvastam J) már a fent bemutatott GABO által kiadott könyv fülszövege is teljesen meggyőzött, nagyon humoros megoldás, ahogy maga a történet is tele van tűzdelve jobbnál jobb poénokkal. És szerintem még csak nem is ez a sorozat legjobb kötete!

Főszereplőnk, Artemis Fowl egy tizenkét éves géniusz, aki nem épp a törvényes utat követi. Apját minden valószínűség szerint felrobbantották, édesanyja elméje hasonló károsodást szenvedett, így az ifjú háziúrt igazán semmi sem gátolhatja különböző ügyködéseiben arra vonatkozólag, hogy visszaszerezze családja szerencséjét, és hogy megtalálja az édesapját, akinek csak az eltűnésében, de nem a halálában hisz. A fiú rövidesen fényt derít a tündérek létezésére, megfejti titkaikat, és – ahogy a fülszöveg is írja – foglyul is ejt egyet a Nép tagjai közül. Mi a cél? Természetesen az arany!

Itt kezdődött minden...

„Még mindig őrizte a csodákba vetett gyermeki hitét, hogy aztán egy felnőtt eltökéltségével húzhasson belőlük hasznot. Ha valaki megszabadíthatta a tündéreket mesés aranyuk egy részétől, hát Második Artemis Fowl volt az illető.”

Ismét a karakterekre szeretnék rátérni egy kicsit. (hiába, valahogy mostanában mindig ide lyukadok ki, de hát van egy ilyen dilim). Artemisről csak annyit, hogy kétségkívül negatív szereplő, de az, hogy az ő szemszögéből is végigkövethetjük az eseményeket, bennem valahogy ébresztett egy tiltást, hogy nem, Artemist antihős létére mégis tilos utálni. Akit esetleg az első részben nem nyert meg magának (nem is értem, hogy lehetséges ez, elvégre csak kis híján kirobbantotta a földkerekség legnagyobb háborúját…), az olvassa tovább a sorozat további három részét, amit magyarra is lefordítottak (mellesleg a sorozat eredetiben hét részt számlál). Róla hamarosan olvasható lesz még egy bejegyzés a blogon. (UPDATE: ITT)

forrás ITT

A másik állandó főszereplőnk Berkenye, akit ugyan elraboltak, és még mentőalakulat is érkezett a segítségére, az elflány mégsem a „fogságba esett királykisasszony” tipikus esete. Nem, a munkahelyi elnyomás ellenére nagyon is kemény TÜN-tiszttel van dolgunk, aki Fiona-szerűen simán megmentette volna önmagát is. Mellesleg minden oka meglett volna arra, hogy bosszút álljon, mégis képes volt különbséget tenni az igazi gonosztevő és az egyszerű alkalmazottak között. A könyv legfőbb kérdése tehát: kinek is kéne szurkolni? A tündéreknek vagy embereknek?

Gyökér őrnagy és Kisgebe, a technikusok gyöngye, egyébként meg kentaur a poénok javarészének boldog anyakönyvezett származtatói. A technikaguru Kisgebe, tudva, hogy zsenialitása és a tündértechnológia terén felmutatott páratlan és nélkülözhetetlen fejlesztései jóvoltából egyfajta sérthetetlenséggel lett felruházva, szabadon ugrathatja felettesét, anélkül, hogy kirúgástól kelljen tartania. Az ízig-vérig becsületes, ám rendkívül önérzetes és tiszteletet elváró (de nem mindig parancsoló) őrnagy persze az ilyen kilengéseket nem hagyhatja egy dühös szó nélkül. Az ő kabaréba illő párosuk egyszerűen verhetetlen!

Legnagyobb hasznát a mentőakciónak viszont Tőzeg, a kleptomán törpe zsebeli be, aki évszázados büntetett előélettel a háta

A gnómus ABC

mögött bűnözőként gondolkodva könnyedén keresztüllát Artemis zseniális számításain. Legalábbis egy darabig… Mert tény, hogy ez egy max. kétnapos olvasmány., amit ehetetlen letenni, tűnnek az órák, fogynak a lapok, az ég kék, a törpék gázosak, Artemis pedig mindig egy lépéssel előttünk jár. Ez az élet rendje.

***

Pörgős és humoros cselekmény, a személyiségek bőségszaruja, filmbe illő akciók és páratlan írói szövegalkotás keveredik ebben a csúcstechnológiai fantasyban. Én inkább a fiatalabb korosztályt, a 10-14 éveseket nevezném meg célközönségnek, de még gimnazista létemre is nagyon jól bele tudtam merülni, és az Artemis Fowl máig az egyik kedvenc sorozatom. Aki kedveli a különféle karaktereket felvonultató, akcióban dús, nagyon könnyed ifjúsági regényeket, annak bátran ajánlom az Artemis Fowl sorozatot. J

A könyvből - legalábbis az elsőből - filmet szándékoznak készíteni, kb. 2003 óta, azonban hol az ír font magas árfolyama, hol a forgatókönyvírók sztájkja, hol pedig a rossz gazdasági helyzet akadályozza meg a projektet.

Végül pedig elárasztalak benneteket egy rakat idézettel, mert egyszerűen nem történhet meg, hogy Eoin Colfert kihagyjuk ebből a posztból!

„Hogyan jellemezhetnénk Artemis Fowlt? Jó néhány pszichiáter megpróbálta már, de mind kudarcot vallott. A fő gond az, hogy Artemis túl intelligens. Csúnyán elbánik bármilyen teszttel, s úgy megkavarja a legnagyobb orvoskoponyákat is, hogy többségük csak mekeg zagyván, míg be nem fektetik saját korházának idegosztályára.”

„Egy pincér surrant az asztalukhoz.
-Még teát az uraknak? – kérdezte, és hajbókolt hozzá.
Artemis felsóhajtott. – Kíméljen meg a nagyjelenettől és üljön le!
A pincér ösztönösen Butler felé fordult, végül is ő volt a felnőtt.
- De uram, én pincér vagyok.
Artemis parancsolóan az asztalra csapott.
- Ön egyedi készítésű cipőt hord, selyeminget, három arany pecsétgyűrűt. Ön enyhe oxfordi akcentussal beszéli az angolt, s körmeiről elárulja puha fényük, hogy nemrég járt manikűrösnél. Ön nem pincér. Ön Nguyen Xuan, a mi összekötőnk, s azért öltötte magára ezt a szánalmas maskarát, hogy diszkréten kipuhatolja          fegyverzetünket.
Nguyen válla elernyedt. – Valóban. Ez káprázatos!”

„Ne rémüljön meg, Mr. Nguyen – mosolygott Artemis. – A fegyvereket nem fogjuk használni.
Nguyen nem úgy festett, mint akit ez a kijelentés megnyugtat.
- Nem – folytatta Artemis. – Butler ugyanis legalább száz különféle módon képes végezni önnel anélkül, hogy használná a fegyvertárát. Bár meggyőződésem, hogyha egyféle módon már végzett, a többire nemigen lesz szükség.”

„Egy közönséges gyerek már réges-rég feladta volna. Az átlag felnőtt mostanra süllyedt volna odáig, hogy ököllel veri a billentyűzetet, és leköpi a monitort. Nem így Artemis Ez a könyv megpróbál kifogni rajta, s ő nem hagyja, hogy a könyv nyerjen.”

„Az orosz maffia nem nézte jó szemmel, hogy egy nyugati bepofátlankodik a piacára, s elhatározta, hogy ezt egy rövid üzenet formájában adja az illető tudatára. Az üzenet típusára nézve Stinger, eredete szerint lopott légvédelmi rakéta volt. A Fowl Csillaga békésen szelte a hűs vizet Murmanszknál, mikor megkapta. Idősebb Artemis is a hajón tartózkodott, Butler nagybácsikája és kétszázötvenezer dobozos kóla társaságában. Helyes kis detonáció volt.”

„- Végezzen teljes körű felderítést, és jelentse!Ne próbálkozzon elfogással! Érthető?
- Igenu-ramm!
- Az elmúlt negyedben hat tündért veszítettünk el trolltámadásokban. Hat férfit. S mindezt a föld alatt, ismerős területeken.
- Értem, uram.
Gyökér kétkedőn biggyesztgette ajkát.
- Érti, Pinduri? Valóban ért?
- Úgy hiszem, uram.
- Látta már valaha, mit csinál egy troll azzal, aki a keze ügyébe kerül?
- Nem, uram. Közelről nem.
- Helyes. Ne is akarja látni, főleg ne ma.
- Értettem.
Gyökér átható pillantást vetett rá. – Nem tudom, miért, Pinduri százados, de ahányszor maga elkezd egyetérteni velem, határozottan ideges leszek.”

„- Nagyon is tudom, mit mond a Könyv – szakította félbe Gyökér. – Bár ne lennél olyan buzgó mócsing azzal a könyvvel! Ha nem ismernélek annyira, azt hinném, valahonnan embervér keveredett beléd.”

„A hüllők osztályának egynémely tagjához hasonlóan a hím törpék is ki tudják akasztani álkapcsukat, s íly módon több kiló földet képesek lenyelni másodpercenként. A matériából a bámulatosan hatékony anyagcsere folytán hipp-hopp felszívódnak a használható nyomelemek, a maradék pedig minden teketória nélkül… katapultál a hátsó fertályon. Hát nem aranyos?”

„Kisgebe paranoiás kentaur, aki meg van győződve arról, hogy az emberek hírszerző ügynökségei lehallgatják, figyelik az ő adatforgalmát és letapogatják kémelhárító hálózatát. Egy alufóliából készült kalapot hord a fején télen-nyáron, nehogy olvasni tudjanak a gondolataiban.
Gyanakvóan pillantott fel a pneumatikus ajtószárnyakon belépő Berkenyére.
- Látta valaki, hogy ide jössz?
Berkenye eltűnődött.
- Az FBI, a CIA, az IRA, a KGB és a BSA. Ja, meg a MAH.
Kisgebe felhúzta a szemöldökét. – MAH?
- Mindenki a házban – vigyorgott Berkenye.”

„Nem bíztam Fowlban, amíg élt, s a legkevésbé sem bízom benne most, hogy halott.”