Sarah J. Maas: The Assassin's Blade - Az orgyilkos pengéje (Üvegtrón 0,1-0,5)

„- Talán nem lennél olyan fáradt, ha nem olvastál volna fél éjszakát…”

Jaja, valahogy ez az idézet illik az egész olvasásomra… Nem is értem, miért…

műfaj: high fantasy, romantikus

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

oldalszám: 498

értékelés a moly.hu-n:95 %

az én értékelésem: 5 csillag

borító: annak ellenére, hogy az első rész koppintása, nagyon tetszik

karakter, akit imádtam:  Sam, Celaena, Arobbyn

kedvenc jelenet: hát hogy a viharba lehetne más, mint Celaena és Sam első csókja?? És a terraseni fehér szarvas felbukkanása, ami olyan gyönyörűen volt megírva, hogy majdnem sírtam??

Celaena Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa.

Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik.
Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár…
Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogyan kezdődött az Üvegtrón-sorozat legendája!

Hát mit is írhatnék én erről a könyvről? Hogy imádom? Hogy Üvegtrón-fan lettem? Hogy valósággal viszket a tenyerem a következő részért?

Az előzménykötet 5 rövidebb-hosszabb történetet mesél el, amiken keresztül bepillantást nyerünk Celaena Távolvég előtti életébe, illetve abba, hogy pontosan hogyan, milyen úton is került a sóbányákba. Mégsem gondolom úgy, hogy annak, aki még új a sorozatban, ezzel a könyvvel kellene indítania. Szerintem sokkal nagyobb hatást gyakorol akkor, ha már minimum az első két-három részt elolvastad, de A tűz örököse után azonban mindenképp kezdj bele, mert a 4. rész (amivel én már most szerelembe vagyok esve!) kevésbé érthető Az orgyilkos pengéje nélkül.

„Ez a lány nem olyan volt, mint a futótűz, maga volt a futótűz. Halálos és ellenőrizhetetlen. Egy kicsit bolond.”

Az egyik ok, ami miatt nem igazán ajánlanám ezt a könyvet elsőként a sorozatból, az maga a főhős Celaena. Ez a lány egyszerre volt néhol idegesítő, majd tündéri, elkényeztetett, halálos, megbocsátó, de mindenekfelett bátor és nemes lelkű. Akár egy uralkodó. De én azt érzem, hogy Celaenát ez után a könyv után, ha nem is utálja az olvasó, igazán a szívébe zárni se tudja anélkül, hogy ismerné az első két-három kötet tartalmát. Itt olyan, mintha valami semleges területre léptünk volna, de közben mégse, vagy kiakasztó a főszereplő, vagy ámulatba ejtő. De ha valami úton-módon neked nem igazán tetszett a The Assassin’s Blade, és esetleg ezzel a könyvvel nyitottál, adj még egy esélyt a sorozatnak! Hidd el, megéri! Én legalábbis nagyon bírom a csajt!

Aki meg eddig is rajongott az Üvegtrónért, annak meg hajrá! Annyira lebilincselő könyv, szó szerint, mert konkrétan mozdulni nem tudtam mellőle, annyira olvasni akartam! Személy szerint nekem a negyedik történet tetszett a legjobban, de az ötödik gyakorolta rám a legnagyobb hatást – igen, tudtam, hogy így lesz vége, hiszen innen indul az első rész, de mégis szinte összetörtem, és csak azt ismételgettem, hogy nem lehet, nem lehet… De a szöveget tekintve lenyűgözően lett befejezve, csodaszépen fogalmazott, a szarvas szimbolikus jelentésénél már tényleg a könnyeimmel küszködtem (a környezetem közben nyilván azt gondolhatta, hogy a feladott matekpélda indított meg ennyire). SPOILER -> És Celaena – tényleg alig várom már, hogy trónra kerüljön, annyira jó királynő lenne belőle: egy harcos amazon, aki egy jólelkű szépség is egyben. Samért pedig vérzik a szívem!

Még valami: Arobbynn Hamel… nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon megfogott! Nem, nem azért, mert annyira kedves aranyos simogatnivaló kis sivatagi esőbéka természete lenne – dehogy! – hanem azért, mert annyira kiszámíthatatlan. Még mindig töröm rajta a fejem, hogy mivel mire utalhatott, és egyszerűen megjósolhatatlan, mi fog legközelebb kijönni a száján. A fegyverei voltak csak a szavak, vagy az érzelmeit tükrözték? Egyelőre annyiban maradtam magammal, hogy az orgyilkosok királya egy bonyolult személyiség, de alig várom, hogy többet szerepeljen. Ha ő ott van, máris triplájára nő a megválaszolatlan kérdések száma.

A történetek nagyon röviden:

Az orgyilkos és a kalózok fejedelme

Soha, de soha ne becsülj le egy 16 évest!!

Az orgyilkos és a gyógyító

Ki az a hülye, aki ki akarja rabolni Celaenát. Az egy öngyilkos küldetés!

Alkalmazkodj a világhoz, amiben élsz! Ha az élet citromot dob, csinálj belőle limonádét. Még akkor is, ha vérben kell összekeverned a cukrot és a citromlevet.

Az orgyilkos és a sivatag

Egy nem tökéletes hősnő tökéletes dolgokat cselekszik – már megint.

Az orgyilkos és az alvilág

Hát… Szerelmes vagyok Dorianba, Chaolba, Rowanba és most már Sam-be is. Remek kis sorozat ez ;)

Az orgyilkos és a birodalom

Tudtam, de nem hiszem el. Pedig tudtam…

Kezdek beleszeretni az Üvegtrónba. Kétségtelenül. Nagyon, nagyon, de nagyon tetszett ez az öt történet, és igen, az üvegtrónos szerelmeim listája is tovább bővült Sam Cortlanddal! És már tisztára be vagyok zsongva attól, hogy még több mint 800 oldal van karnyújtásnyira tőlem a sorozatból. Az ötödik résznek pedig már most meg van előlegezve a kívánságlista!

- A nevem Celaena Sardothien – suttogta, és nem félek.”

Nézzétek… Ő valóban nem Arobbynn Hamel *.*