Epikus!!! - Sarah J. Maas: Queen of Shadows - Árnyak királynője (Üvegtrón 4.)

Igazából csak úgy ránéztem, és már sejtettem valamit a saját értékelési terveimről. Hát nem elképesztő ez a borító?

műfaj: high fantasy, romantikus,ifjúsági

oldalszám: 812

kiadja: Könyvmolyképző Kiadó

borító: a legszebb, übereli még az elsőt is!

értékelés a moly.hu-n: 97%

az én értékelésem: 5 csillag

karakter, akit imádtam: Rowan, Aelin,

kedvenc jelenet: Aelin és Manon harca, + az összes Rowan-Aelin jelenet!

Első a bosszú, a többi várhat… 

Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival… 

Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell. 
Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését. 
A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét.

Gondoltam, innentől kezdve már egyszerű lesz. Aelin visszatér Adarlanba, csatlakozik a lázadókhoz, mindenkit megölünk, viszlát sötét erők és sötét királyok. Hát, nem. Itt annyi bonyodalom van, hogy fel sem tudnám sorolni – árulások, szerelmek, összeesküvés, dráma, gonosz birodalom, varázslat, akció, vér, romantika, gyanú, csel és ármány… csak hogy párat említsünk! Energetikus, lebilincselő, váratlan, fordulatos, és olyan dupla, sőt tirpla átverések vannak, hogy egyszerűen a kezemhez ragadt a könyv, és az alvás opciója szóba se jöhetett addig, míg el nem olvasok „csak még egy fejezetet”, ami mind tudjuk, általában hogyan szokott végződni…

forrás

Emlékszem, még anno az Üvegtrónnál egy kicsit hiányoltam Aelinből, illetve akkor még Celaenából azt a gyilkosokra jellemző harci szenvedélyt – hát, most aztán jól kárpótolva lettem! :D Szerintem néhány helyen még egy kicsit túlzásba is esett az írónő, de mindegy, mert, ahogy Celaenát is megkedveltem, úgy Aelint is nagyon hamar a szívembe zártam. Tetszett a királynő veszélyes, kissé gonosz pimaszsága, az, hogy semmi sem állhat az útjába, ahogy képes acélkemény páncélba vonni a szívét, ha arról van szó, de ugyanúgy el is tud lágyulni. És persze újabb legendás küzdelmeket köszönhetünk neki. Szerintem már majdnem a sorozat összes része kapcsán elhangzott a filmszerű, epikus harcok kifejezés, illetve annak a szinonimái, és annak ellenére, hogy se magamat ismételni, se titeket untatni nem szeretnélek, egyszerűen látványos az egész!

(Volt egy tervem, hogy megszámolom, csak úgy kíváncsiságból, hogy hányan halnak, meg de mint kiderült, ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek hangzik.)

Tényleg bámulatosan volt felépítve, akkora hatással volt rám, hogy igenis függőjévé váltam. Végig éreztem, hogy itt valami nagyon nagy készül, és nem is okozott csalódást. Továbbra sincs utált karakterem, mert még az ármánykodó gonoszokat is bírom. Rengeteg új és régi szereplővel találkozhattunk benne, és az összest egyből megkedveltem. Arobynn halála volt az egyetlen, amit kihagytam volna belőle, szerintem egy nagyon nagy egyéniség volt, akkora löketet adott mindig az eseményeknek, örülök, hogy többet szerepelt ebben a részben.

Új kedvenc, ez kétségtelen! Pörgős, hatással volt az eszemre és a szívemre is, és hiába 800 oldal, szorgosan hordozgattam magammal mindenhová. Minden pillanatban olvasni akartam, de hiába éreztem azt, hogy nincs elég időm olvasni, mégis túl hamar vége lett, egyszer csak arra eszméltem, hogy vészesen közelít a vége, az ötödik rész pedig még sehol, de mindegy, onnan már nem volt megállás, nem tudtam tovább húzni, muszáj volt megtudnom a végét! És nekem kell az a gyönyörű ködszürke kiadás, amiben a folytatás van! Már alig várom! J

„Amikor Lysandra betöltötte a tizenhetet és árverésre bocsátották, akkor Arobynn nyerte el őt, azért a pénzért, amit Aelin fizetett neki adósságai törlesztéseképpen. A kurtizán akkor a fejéhez vágta, hogy Arobynn mire használta fel az ő vérdíját.
Aelin valami mást vágott a fejéhez: egy tőrt. Azóta nem találkoztak.”

„- Ülj le!
Meglepetésére a lány engedelmeskedett, de aztán csak nem hagyta szó nélkül a dolgot:
- Ha nem fogadok szót, akkor majd megint azzal fenyegetőzöl, hogy megölsz?
- Nem szoktam fenyegetőzni, megígérni szoktam dolgokat.”

„- Amikor lerázod ennek a világnak a láncait és megteremted a következőt, ne feledd, hogy a művészet éppen olyan fontos egy királyságban, mint a mindennapi kenyér. Nélküle egy birodalom semmit sem ér, és idővel feledésbe merül. Nyomorúságos életem során elég pénzt kapartam, össze, hogy már nem legyen többre szükségem, szóval meg fogsz érteni, amikor azt mondom, hogy akárhol kerülsz majd trónra, függetlenül attól, hogy mennyi idő alatt érek majd oda, én eljövök hozzád, és elhozom magammal a zenét és a táncot.”

„Manon megfordult. A kérdés magától kibukott belőle, még mielőtt magába tudta volna fojtani.
- De mi lesz ennek a vége? Minek ez az egész, miért kell szövetségre lépni a valgokkal, miért gyűlik a sereg? Miért? – Egyszerűen nem fért a fejébe. A kontinens már az övék volt. Semmi értelme nem volt az egésznek.
- Azért, mert megtehetjük – felelte egyszerűen a herceg. – És mert ez a világ túl sokáig létezett tudatlanságban és ősi hagyományok által vezérelve. Ideje megvizsgálni a fejlődés lehetőségeit.”

„Aelin valamelyest tétovázott a nagyszerű hangszer előtt állva.
- Kicsit istenkáromlásnak érzeném, ha játszanék rajta – mondta. Szavai visszhangoztak.
- Mióta vagy vallásos? – kérdezte Rowan féloldalasan mosolyogva. – Hová álljak? Hol hallom a legjobban?
 - Először is sok fájdalomra készülj fel!
- Öntudatosak vagyunk, mint mindig.
- Ha Lorcan utánunk szaglászik – morogta Aelin. -, akkor nem szeretném, ha azt adná hírül Maeve-nek, hogy pocsékul játszom.”

„- Hiányzol – mondta. – Mindennap hiányzol. Folyton azon gondolkodom, hogy te mit csináltál volna. Mi lett volna belőlem, ha együtt maradunk. Azt hiszem, hogy csodálatos király lett volna belőled, és jobban szerettek volna téged, mint engem. – Összeszorult a torka. – Soha nem beszéltem neked az érzéseimről. De szerettelek, és a lelkem egy darabkája, azt hiszem, mindig is szeretni fog. Talán te voltál az én igazi párom, és akkor nem is tudtam róla. Talán életem hátralevő részében ezen fogok töprengeni. Lehet, hogy találkozunk a másvilágon, és akkor kiderül. De addig… addig hiányozni fogsz, és azt fogom kívánni, hogy bárcsak itt lennél velem.”

„Egy napon majd újra érezni fogja azt a szerelmet. Mély lesz, megingathatatlan, és váratlanul tör rá, kezdet lesz, vég és maga az örökkévalóság, olyan, ami képes lenne megváltoztatni a történelmet, a viláot.”

„- Tíz évig sötét volt, de most már elég ebből! Gyújts fényt, királynőm!”