M. Leighton: Down to You - Rajtad áll;Rajtam áll (Rossz fiúk 1.-2.)

Tegnap rám jött a Nagy Érzelmi Instabilitás. Megfigyeltem, hogy havonta egyszer-kétszer omlik össze az érzelmi-értelmi szintem, valamint annak a közvéleménynek a tényszerűsége, hogy normális vagyok… Ilyenkor vagy nagyon bepörgök, és a talaj fölött lebegek harminc méterrel, vagy órákat töltök a hátamon fekve álmodozással, vagy minden ok nélkül eszembe jut minden rossz, ami valaha történt velem, és álomba sírom magam, vagy minden vágyam, hogy valami bajt keverjek, vagy csak előadom a flegmát és nem érdekel semmi. Az első kettőt meg az utolsót leszámítva gyűlölöm őket, sőt még ezeket a kivételeket is, mert két ugyanolyan még egyszer sem követte egymást, ha ma hopp, akkor legközelebb kopp! Nem tudom, hogy ez csak velem van-e így, vagy veletek is előfordult már, hogy megbolondultak a hormonjaitok, mindenesetre ez ugyanúgy a részem, mint az, hogy minden gond nélkül simogatok meg kígyót, de a világért se nyúlnék hozzá a vattához, gombhoz vagy fonalhoz. De tiszteljük egymás agybajait, és ne ítéljünk el senkit és semmit!

A rövid közösségnevelés után pedig nézzük is a könyvet!

műfaj: erotikus, romantikus

kiadja: Könyvmolyképző Könyvkiadó

oldalszám: 264

értékelés a moly.hu-n: 83%

az én értékelésem: 3,5 csillag

borító: hú… hát nagyon forró, az biztos ;)

karakter, akit imádtam: -

karakter, akik robbantak volna fel: a maffia tagjai, akikkel kapcsolatban majdnem elindult volna még egy szál, de aztán mégsem… majd mégis…?

kedvenc jelenet: kiírtam őket, a bejegyzés végén megtalálhatók J

Egy lány. Egy ikerpár. Egy furcsa háromszög.

Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára.

Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható, és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik.

Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elmenekülne. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.

Érzéki játék, három játékossal…
Vajon hogyan végződik a játszma?

Szóval jött ez az Érzelmi Bigyó, úgy tűnik most éppen az álmodozás volt a soros. A lényeg, hogy elfogott a vágy, hogy valami nagyon romantikus, nyálas, szexi, stb. könyvet olvassak, és mivel súlyos Könyvmolyképző-fétisem van, egyenes út vezetett a Rubin Pöttyös könyvekhez, úgyhogy random kiválasztottam egyet, bekuckóztam a takaróm alá a kiújuló náthámmal meg egy csomag zsebivel. Izgatott voltam, mert a Callie és Kayden 1-2-őn kívül még nem olvastam ebből a válogatásból. Alapvetően nem ez a műfaj a kedvencem (vagy csak még nem találtam meg a Rubin Nagy Ő-t), de levegőváltozásként mindenképp jót tett! J

Nagyon rövid idő alatt olvastam ki (5 óra 20 percnyi megállás nélküli olvasás ^.^), ez szerintem még nálam is valami rekord, pedig gyorsabban olvasok, mint az átlag. Igazából minden benne volt, amire számítottam vele kapcsolatban: a szereplők azonnal elkezdik egymást hajkurászni, bővelkedett forró pillanatokban, és pocsék lett a szerelmi háromszög (Az valahogy mindig az. Eddig egyedül a Pokoli szerkezetekben tetszett). A karakterek nem igazán kerültek közel hozzám, leszámítva annyit, hogy a főszereplő, Olivia külsőre és belsőre is hasonlít egy kicsit rám, gondolok itt a sötét hajra és a „talán zöld szemre” (mert igen, én nem tudom, hogy milyen színű a szemem, leginkább arra hasonlít, amikor valami sűrű, zöld étel az anyagcsere végső stádiumába… mindegy, erre nem igazán hinném, hogy van külön színmegnevezés), és arra, hogy idegenekkel, akikről tudom, hogy valószínűleg nem lesz hosszú távú az ismeretség, sokkal könnyebben ismerkedek. Ja, és itt van ez a mondata, rögtön az elején:

„Rádöbbenek, hogy nem nézi ki belőlem. Senki nem nézi ki belőlem. Na, akkor már csak azért is!”

Na, ez pl. teljesen én vagyok! Szóval Oliviát kedveltem, de azért voltak érdekes pillanatai, amiket nem igazán értettem, vagy egyszerűen csak untam. Cash részei dettó, mindketten sokszor ismételgették ugyanazokat a dolgokat, aminek túlzásba vitele engem könyvlapokon és a valóságban is egyaránt előbb-utóbb az őrületbe tud kergetni.

Viszont! Egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy én ezt végig fogom olvasni (lásd: Érzelmi Inga)! És szerintem jól is tettem, mert kb. a regény háromnegyedénél van egy akkora csavar, amire egyáltalán nem számítottam, és ami elindíthatott volna egy igazán izgalmas eseménysort. Aztán ez az egész leült, és a könyv végéig úgy tűnt, már nem is kerül ismét szóba, de az utolsó oldalon mégis található egy előreutalás a folytatásra. Emiatt fogom mindenképp elolvasni majd a második részt!

Amúgy lenne egy kérdésem: Olivia, mégis honnan vetted azt, hogy Cash született rosszfiú??

***

„- Ha bármire szükséged van, hívjál. Mindig nálam van a mobilom – mondja.
- Honnan van meg a számom?
- Egy Nash nevezetű seggfejtől.
- Seggfej?!
- Az. Seggfej. Szerinted talán nem az?
Kínomban nevetek.
- Hát, szerintem… nem seggfej, Hozzám mindig nagyon rendes.
- Naná. Mert gyönyörű vagy. Van olyan pasi, aki nem kedves hozzád.
- Bőven.
- Azok is mind seggfejek – piszkálódik Cash.
- Mindannyian?
- Aha.
- Ma mindenki seggfej neked?
- Aha – ismétli. – A mai kedvenc trágárságom.”

„- De hát… a szabályod, hogy nem élsz társasági életet az alkalmazottaiddal… - emlékeztettem halkan.
- Veled kivételt teszek – mondja, és végtelenül lassan, centinként egyre közelebb ér az arca az enyémhez.
- A szabály az szabály…
- Érted megszegném… - suttogja.
- Azt nem szabad – mondom, és elakad a lélegzetem.
- Rendben, akkor ki vagy rúgva – mondja és a szája a számhoz ér.”

„- Liv, komolyan, abban a szar ócskavasban életveszélynek teszed ki magadat. Egyetlen kocsinak sem lenne szabad ennyiszer ledöglenie. Nincs véletlenül Münchausen by Proxy-szindrómád?
- Münchausen… by Proxy… szindrómám?
- Olyan, hogy a családtagjaidat bántalmazod, például megmérgezel valakit a pereputtyból, hogy mások jobban figyeljenek rád.
- Igen, tudom, mi az, csak meglep, hogy te is.
- Most láttam egy adást a Discovery-n.
- Te a Discovery Channelt nézed?
- Azt hát.
- De miért?
- Elvesztettem a távirányítót.”

„Tudom, mit érez. Értem. Érzem. És viszonzom.”

UPDATE - 2017.11.03. 18:48

És akkor a második rész...

műfaj: erotikus, romantikus

kiadja: Könyvmolyképző Könyvkiadó

oldalszám: 256

értékelés a moly.hu-n: 83%

az én értékelésem: 2 csillag

karakter, akit imádtam: -

kedvenc jelenet: -

Olivia végre megtalálta az Igazit. Cash minden, amire-akire valaha is vágyott. Kiszámíthatatlan rosszfiú, de Olivia kedvéért felhagy zűrös életével, és hagyja magát megszelídíteni. Mert Olivia az a nő, aki elfogadja őt úgy, ahogy van. 

Ám a múlt árnyéka kísérteni kezd. Valami van Cash birtokában, amit sötét bűnözők akarnak megszerezni. Mindenáron. És ha Cash nem adja, hát elveszik tőle azt, ami a legdrágább kincse. 
Olivia mindig tudta, hogy ha beleszeret Cash-be, pórul járhat. De hogy ennyi veszélynek tenné ki magát, azt nem is sejtette. Most rá kell bíznia az életét a férfira… és Olivia az életét könnyebben bízza rá, mint a szívét.

Hát, most mint mondjak? Tényleg tök cukik együtt meg minden, és aranyosan képesek fejezeteken keresztül lelkizni, na meg a leglogikátlanabb pillanatokban beindulni, de egy külön bejegyzést nem áldozok rájuk, inkább idetoldom kiegészítésként. Nos…

Először spoileresen szerettem volna írni a második részről, de meggondoltam magam. Szóval, mint írtam, egy új cselekményszál teljesen felcsigázott a Rajtad áll végén, emiatt kezdtem bele ebbe a részbe is. És, bár nem tökéletesen és jó pár hiányossággal meg lett oldva a sztorinak az ilyen vonala is, de lehet, hogy inkább nem kellett volna.

Klisék. Hatalmas, bődületes, vakító klisék. Romantikusak és bűnügyiek egyaránt. Az elsőben otthon vagyok, a másodikban kevésbé, de akkor is, lapos volt, unalmas, és kb. többezerszer ismételt volt mindaz, ami itt elő lett adva! Az Érzelmi vírusveszélyre emlékeztetett, és nem, ez nem jelent jót, sőt, azt jelenti, hogy legfeljebb kínomban röhögtem rajta, azt ennyi. Mindazonáltal úgy éreztem, minden esetben ez lenne a maximum, amit egy ilyen szinten romantikus regényből ki lehetett hozni. Ez a szál egyszerűen nem illett bele.

Kinek ajánlom? Ha tetszett az első rész, akkor ez is tetszeni fog. Ha bírod a romantikus megmentős és szabadítós sztorikat, ez a te könyved! Ha nem… akkor nem :/

„- Hát, asszem, talán hazavihetném, ha már úgyis egyszerre végzünk.
- Na persze, mert az olyan jó lesz neki – jegyeztem meg cinikusan.
- Miért ne? Tudok ám kedves is lenni.
- Igen, tudsz, de nem szoktál.”